Most nemrég volt egy éve, hogy Taizébe érkeztünk, s mivel jópáran a tavalyiak közül az idén is mennek Taizébe, gondoltam felevenítem, hogy mi finomat ettünk annak idején, s valószínű, hogy az idén is hasonló sorrendben, hasonló kajákat fognak osztogatni. 

Taizében az evés folyamata is komoly rituálénak számít, úgyhogy lássuk, hogyan is zajlik egy reggeli.  A szokásos vajas-csokis kifli elkészítését lehet itt megcsodálni:

 A reggeli mindig ugyanaz, de szerintem nem lehet megunni.

Vacsoráról és ebédről annyit kell tudni, hogy húst nagyon ritkán, vagy csak kis mennyiségben adnak, szóval annak ellenére hogy külön vegetáriánus sor is van, nem különbözik nagyban a két helyen felszolgált étel. Kis harapnivaló is jár a főételek mellé, mint például gyümölcs, keksz, sajt, puding stb.

Na és akkor következzen a napokra felosztott menü:

Vasárnap este:

lencsefőzelék krumplival és murokkal. Idáig mindig ez volt a kaja vasárnap este, a kiéhezett, fáradt emberek nagyon örülnek hogy jó pár nap utazás után végre meleg ételt ehetnek.

A hétfői ebéd valami rizses-kukoricás kombináció:

Kedden az ebéd valami erősen fűszeres, gyanítom hogy tarhonya vagy valamilyen apró laska murokkal. Nekem ebből annyi maradt meg, hogy nagyon nehéz utána mosogatni, mert minden edényre ráragad :) 

Sőt, páran pont ekkor osztogatták kaját közülünk, úgyhogy óriási pluszadagokkal kellet megbirkózzunk.

Keddi vacsora szerintem egyike a legfinomabbaknak, zöldborsó murokkal (ezek szerint a murok nagy sláger Taizében) és végre valami húsfélét is megcsodálhatunk, ami pici, de nagyon-nagyon finom.

A szerdai ebédről sajnos csak ez a kép készült, úgyhogy lehet találgatni hogy mihez volt ennyi sok plusz-kenyér előkészítve.

A szerdai vacsora a tipikus porból készült krumplipüré kolbásszal. Extraként ketchup is járt hozzá.

Csütörtök délben párolt zölpaszulyt kaptunk, legalábbis én valami zöldet látok a képen.

Vacsorára nagyon finom, húsos, paradicsomos spagetti a menü, úgy vettem észre, hogy ezt a legtöbb ember nagyon kedveli.

Pénteken délben annak van óriási szerencséje, aki szereti az olajbogyót, hiszen halas-rizses-oljabogyó kombinációt adnak enni egy szelet sajttal. Ez is kedvenc taizés ételeim közé tartozik.

Vacsorára ismét krumplipüré rántotthússal. Erről azt kell tudni, hogy az esővíz nagyon jó oldószer a krumplipüréporhoz, ezzel összekeverve elnyerheti valódi állagát.

Szombatról már sajnos nincs dokumentálva se ebéd, se vacsora, remélem az idén majd a listát kiegészítik a többiek:)

És végezetül egy kép arról, hogy az aki az El Abiodh-ba kerül be (ez a taizés beteggondozó) kb ilyen kaját kap. A neten találtam a képet, egyáltalán nem néz ki rosszul:

Azoknak, akik az idén újra Taizébe utaznak nagyon jó utat, és remélem, hogy majd velünk is megosztják az idei kalandjaikat a blogban.

Sajnos elérkeztünk a legutolsó naphoz is. Reggel, miután felébredtünk, mind azt mondogattuk, hogy mi biza nem akarunk haza menni, s milyen jó lenne, ha visszamehetnénk Taizébe. Úgyhogy igyekeztünk utolsó napunkat is minél jobban kihasználni, főleg, hogy újabb ünnepeltet köszöntöttünk, ugyanis Andinak aznap volt a szülinapja. Mivel a buszban nehezen megvalósítható Ádám szülinapi meglepetéséhez hasonló színvonalú dolgot produkálni, ezért miután mindenki szépen hagyományos módon boldog szülinapot kívánt Andinak, a lányok átadták neki az itthonról hozott és gondosan dugdosott ajándékukat, egy Are you ready to party with me? feliratú piros pólót, amit persze Andi fel is vett:) Kénytelen voltam felvenni, sőt még segítséget is kaptam, mivel Csilla meg Kati a következőképpen jártak el *Nah Andi, csukdd be a szemed és vetkőzz!!* :)), utána meg szépen rámadták a pólót :D. Mindenesetre, thx mégegyszer csajszik :). Útnak is indultunk Prágában, de megfogadtuk, hogy amint tehetjük, mindenképpen ünnepelünk.

Kedden hajnalban, pontosabban augusztus 12én, megérkeztünk Brüsszelbe, de az idő nagyon vacak volt...be volt borulva, esett az eső, így gondoltuk még alszunk kicsit. A kicsiből biza több lett, 9 körül ébredt meg az egész busz :D. S hát gondoltuk ha már Brüsszelben vagyunk, illene meg is nézni közelebbről :D. Miután leszálltunk a buszról és elindultunk, ezek a "nyakkitörő", óriási épületek leptek meg minket:

Kb. 2 óra múlva meg is érkeztünk a kikötőbe..

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy a busz kigördült Taizéből. Az első percekben még mindenki szomorkásan kuksolt a helyén, de ezt a hangulatot egyből felváltotta az újabb kalandok várható izgalma. No meg a kilátás, mely felváltva, hol ilyen:

Sajnos elérkezett az utolsó igazi taizés nap is, amikor mindenki maximálisan próbálta kihasználni a sokféle lehetőséget, amit a szombati nap nyújtott. Először is, ez az egyedüli nap amikor már nincs hivatalosan kiscsopi, így a becsületes taizés emberkéknek ez az első legális kimenő a tábor területéről, nagyobb távolságra és kicsit hosszabb időre. Így, aki egész héten szorgalmasan járt kiscsopira meg munkába, annak jól megérdemelt pihenő, no meg annak is, aki gyakorlatilag nem csinált semmit az egy hét alatt(merthogy ilyen borzasztó lények is akadtak közöttünk):P Élve ezzel a lehetőséggel, eldöntöttük, hogy biza megint Clunybe fogunk menni, strandolásra és egy utolsó komoly bevásárlásra.

Sok buszkésés közepette és pár gyönyörű város látogatása után, köztük ugye Párizs, ami eddig a kedvenceim első helyén áll :D, megérkeztünk a várva várt Taizé-be, persze oda is késve, hisz az ebédet is lekéstük, de ki csodálkozott ezen....Senki ;)).

Ime az érkezésünk:

Igen, ez a sok csomag mind a miénk :). Nem kell ezen csodálkozni, hisz fejenként szinte 5 csomagunk volt ;)). Najó, csak a lányoknak :P.

Akkor most következzen Cluny. Clunyról annyit kell tudni, hogy Taizéhez legközelebbi kisvároskák egyike, ahová a Taizébe tartó buszok nagyrésze általában megáll egy kis kitérőre és pihenőre. Így vasárnap és szombaton főleg (érkezés napján és hazaindulás előtt) nagyon nagy a valószínűsége, hogy taizés nyakláncot viselő emberkékkel találkozzunk Cluny utcáin

 Ugyanakkor Cluny roppant fontos momentuma és helyszíne utunknak, hiszen ezen a napon született meg blogunk notesz formájában. Szóval mindenképpen jegyezzük meg augusztus 3.-át. És íme, így indultunk:

A borító Ádám művészi alkotásával díszítve:)

augusztus 2. -> szombat.

Mielőtt az "Állj-fel torony" városába, Párizsba érkeztünk volna, megálltunk Fontainebleau-ban, megnézni a híres kastélyt, melyben annó Napóleon tengette mindennapjait. Mikor megérkeztünk, nem volt még nyitva, így aztán elindultunk felfedezni a várost meg a kastélykertet.

Mivel a város elég kicsike, mi meg elég sokan voltunk, sikeredett valahogy együtt maradni, ígyaztán egy eléggé agyondíszített körhintát meglátva, a buszos fényképészünknek az az ötlete támadt, hogy készítsünk naaagy csoportképet. Mi beálltunk a körhinta elé, Tamás pedig kipakolta a hatlövetű fényképezőgépét, állványostól az úttestre. Eme tettét azzal magyarázta, hogy másképp nem férünk be mind a képbe. Ígytehát, míg mi a vaku ellenére vigyort próbáltunk erőltetni arcunkra, a kedves kisvárosban leállt a forgalom. Ennek ellenére senki nem volt ideges, és minden sofőr türelmesen kivárta a kép elkészülését. Az eredmény ez volna:

Mint mindenhol, Stuttgart-ban is történt egy kis érdekesség velünk.

Először is Stuttgart-ról azt kell tudni, hogy minden út ahhoz a qrva Rathaushoz vezet. Lényegtelen milyen kis utcán mászkálsz, ugyanott kötsz ki :)). Már egész járatosak voltunk arra. Másik lényeges dolog, sok év elteltével itt ettünk Mekiben először :D. Be kell vallani, már hiányzott :P.

Estefele szétváltunk, Csilla és Ádám elmentek kacsákat nézegetni :), Roni és Misi is eltüntek valamerre, Yvette, Katibogár, Tócsa, Robi, Péter meg én elmentünk vásárolni innivalót meg efféléket. A "nagy" bevásárlás után vmi mozgóbábu előtt álltunk meg és a nagy bámulásban egy csajszi odajött hozzánk egy kis kosárral a kezében, s mindenképp Péterre akart erőszakolni 1 óvszert és vmi "érdekes" alakú cukorkákat, de Péter fura módon nem volt kapható arra :D. Azzal továbbmentünk. Volt még kb. 1 órányi amíg jött értünk a busz(ami persze megint késett), hát gondoltuk leülünk a fűbe egyet "boszketálni". Tócsa a hátizsákját kezdte el varrni, miközben hozzánkszegődött egy bácsika egy üveg sörrel a kezében, nemtudván, h hányadikat iszza. Elég jól tudott a bácsika angolul, még minket is megdícsért, a fél életét elmesélte, meg minket is kikérdezett fűt fát, hogy honnan vagyunk, mit csinálunk Stuttgart-ban stb. Különösen kihangsúlyozta, h milyen barátságosak vagyunk, ami nem igazán nyilvánult meg abban, mikor szegény a sok sörtől félre nyelt, aztán abban a pillanatban otthagytuk :)). Na de nem kellett félteni, mert visszafele menet észleltük, hogy már új csevegőtársakra talált :D.

Ennek a storynak majd kiegészítése következik a többiektől, nekem perpill csak ennyi jutott eszembe :).

Az ingyen budizás komoly lehetőségével is megismerkedtünk:) Szóval úgy kell csinálni hogy: valaki bedobja az aprópénzt a vécéajtó melletti szerkentyűbe, aztán mindenki szépen sorra végzi dolgát, lényeg, hogy az aki kijön, ne csukja be maga mögött az ajtót, így az okos vécé nem jön rá, hogy időközben vagy tíz ember járt bent. Természetesen fotón is meg van örökítve eme nagy felfedezésünk. (r)

Úgy veszem észre, ezek a lányok nem szeretik a dolgokat elejéről kezdeni. Szeretünk a lényegre térni ;) (Andi). Szóóval az úgy volt, hogy 9körül megérkeztünk Stuttgartba. És itt most a kedves olvasó, ha nagyon figyelmes volt, felteheti a következő tízpontos kérdést:  "Hogyhogy Stuttgart? Nem úgy volt hogy első nap Heidelberg meg Köln?" Na és erre a válasz az, hogy eme meglepetések közepette útvonalváltozással is szembesültünk. Kárpótlásul a két kimaradt kastélyért megkaptuk Stuttgart-ot. És persze a terv úgy volt, hogy 8 órát töltünk Stuttgartban, majd átmegyünk Heidelbergbe. Éés.. ez itt a fogadás helye: hölgyeim és uraim.. kérem tegyék meg tétjeiket, azaz adják meg válaszaikat. Vajon voltunk Heidelbergben? A válasz kiderül a továbbiakban.. Ez lesz a türelmes olvasgatás jutalma. :P

 Natehát... helyszín: Stuttgart központja, a SchlossPlatz, ki lettünk ömlesztve. Találkozás.. elvileg 8 óra múlva, azaz délután 5kor. Kihangsúlyozom.. elvileg. Natehát.. ha már város.. nézzük meg. Elkezdtünk mászkálni. Először csak a Schlossplatzon, ahol sok-sok színes macit fedeztünk fel, mindegyik egy-egy országot képviselt színeivel, mintájával, no meg pocakjával. Azt azóta se tudtuk kideríteni, hogy mirefel voltak ott azok a macik, ki tette oda őket, meg milyen alkalomból. Így aztán fényképeződés, majd pedig továbbsétálás következett.

No, hát ezt is el köll kezdeni valahol, aztán remélem majd csatlakoztok az irogatáshoz. :)

Mielőtt belekezdenék a konkrét eseményekbe, ismertetném az előzményeket. Izgalmasak, meg hát okoztak némi fejfájást is... Szóóóval az úgy volt, hogy meg lett hirdetve ez az úgynevezett taizés kirándulás, még valamikor talán februárban. Az útvonal úgy szólt, hogy első nap Heidelberg meg Köln, második nap két Loire-völgyi kastély, a Blois meg a Chenonceau, harmadik nap Fontainebleau meg Párizs, utána egy hét Taizében, hazafelé pedig London, Brüsszel és Prága. Mindez 230 euró na meg 100 ron. Aszontuk jóuvan, jelentkezünk: Katibogár, Andi, Roni, Ádám, Misi, Pítör, Robi, na meg jómagam. Ja és közben csatlakozott hozzánk még Tócsa meg Yvette.