Sok buszkésés közepette és pár gyönyörű város látogatása után, köztük ugye Párizs, ami eddig a kedvenceim első helyén áll :D, megérkeztünk a várva várt Taizé-be, persze oda is késve, hisz az ebédet is lekéstük, de ki csodálkozott ezen....Senki ;)).

Ime az érkezésünk:

Igen, ez a sok csomag mind a miénk :). Nem kell ezen csodálkozni, hisz fejenként szinte 5 csomagunk volt ;)). Najó, csak a lányoknak :P.

Ha jól emléxem akkor olyan fél 4 körül érkeztünk meg, lepakoltunk a buszról, miközben Judy szólt nekünk, hogy csak 5kor fogják beosztani, hogy kinek hol lesz a sátra és effélék. Csilla, Katibogár, Ronci és Misi mivel már jártak TZ-ben mondták, hogy van a közelben egy tó, ami néha be szokott zárni, vagyis nincs egész nap nyitva, és menjünk le oda megszusszanni csöppet. Jó ötletnek tartottuk, ezért lesétáltunk oda. Nagy meglepetésemre, és sztem a többieket is meglepte, a tónál nem volt szabad hangoskodni, jobban mondva egyáltalán beszélni, max suttogni, de volt, hogy még akkor is megszólítottak ;)). Mindenkinél nagy feliratú SILENCE táblák voltak, amiket büszkén felmutogattak, ha valaki hangosabban megszólalt :D. Bár ezt nem mindenki vette figyelembe, mert hát ha kell ha nem kellett járjon a szája :P.

5ig még lógattuk a lábainkat a tó fölött

majd visszasétáltunk a találkozóra :D.

Lezajlott a megbeszélés, végre beosztottak minket, hogy merre lesz a sátrunk, és Ronci melyik barakban fog aludni, mert ő nem sátorozott velünk :P. Elcipeltük a csomagjainkat a sátorhelyünkre, és lassan nekiálltunk felverni a sátrat a tűző napon. Csilla az elején vigasztalt minket, hogy hamar megy az egész, a tavaly is vmi 10 perc alatt zajlott le a sátorverés. Igen ám, de az idén biza, hogy nem ment épp oly könnyen, mivel elég köves volt a talaj, és amig találtunk egy pici részt ahol épp nem volt kő, eltelt egy kis idő :D. A legügyesebb Misi és Robi volt, ők lettek készen elsőnek. Na de Csilla, Katibogár meg én se voltunk semmik ;), mert mi 2 sátrat vertünk fel(igaz egy kis segítséggel :) ), míg Péter meg Ádám még csak rakosgadták össze a sajátjukat, amit egy idő után meg is untak, s nem lett kihúzva rendesen a sátruk, oszt meg is lett ennek később a következménye ;)). Gondolom Andi itt arra a tényre próbált utalni, hogy Péter sátra végül a fához lett kikötve. Félt hogy elfújja a szél. :))

Hát ööö...nem épp arra gondoltam, hanem arra, hogy szép nagy tócsák lettek úgy Ádám, mint Péter sátrában :D, mikor vagy 2x is elkapott minket a *heavy storm*... Jah meg Péternek fura módon ellepték a sátrát a hangyák(bár sztem láthatatlan hangyák voltak :P) másnapra, s muszáj volt megváltoztassa alvóhelyét. De sztem csak kifogás volt, félt az egyedül alvástól, vagy attól, h reggelre nehogy a fa tetején kapja magát :P.

Eljött a 7 óra is, a vacsi ideje, elindultunk álljunk be mi is a véget nem érő sorba, hogy kapjuk meg az első vacsinkat :D:

Na nem kell megijedni, csak addig volt ilyen tömeg amíg elkezdték osztani a kaját, utána már hamar ment :D.

Vééégre a kezünkbe volt a vacsi, aminek mindenki hamar nekilátott és hamar felzabált, mivel már kopogtak a szemeink az éhségtől, mert aznap szinte semmit nem ettünk...De  azért a fényképezkedés nem maradhatott el :D

Ez én lettem volna, tudjátok ti ki ;), folytatása következik tőlem és a többiektől is :).

Itt Csilla again. :) Andi szereti elkezdeni a dolgokat, aztán meg úgy hagyni így kénytelen leszek a taizés események folytatását kézbe venni, különben elkezdődik az egyetem, aztán a blogot mindenki abbahagyja. :))

Vacsora után a fiúk Roni tálcahordó képességét tesztelték, meg a leborulási állandó értékét próbálták meghatározni a következő módon:

A végeredmény meglepően jó. Mellékhatása.. Sok ember fog hirtelen vigyorogni. Tesztelje ön is. :D

Vacsora után lemostuk magunkról az út porát, este meg .. OYAK. Aki már tapasztalta a hangulatát, alig várta hogy újra belevesse magát a tipikus taizés party lájfba, amilyet sehol máshol nem lehet megtalálni. Aki meg még nem tudta milyen.. hát annak nagyon kellemes élmény volt. Ezen a héten rengeteg magyar csoport érkezett Taizébe, voltunk kb. 400an. Közöttük felfedeztük a szatmáriakat, és láss csodát.. ismerős arcok. :D Mondták is, hogy egyik este csapunk egy nagy magyar bulit, és majd fognak szólni. Eljött az éjfél, és a night welcomeosok nagy szorgalommal kezdték hajtani a jónépet aludni. Szerintem nem lehetett nehéz dolguk mert már mindenki hulla volt és csak arra várt hogy bedőljön ágyba vagy sátorba, vagy amije volt neki. :)

És így jött el a hétfő reggel. Taizében a program kb. úgy néz ki, hogy reggel 8:15kor van reggeli ima a templomban, utána 9től reggeli, majd pedig mindenki elmegy valamilyen foglalkozásra. Vagy dolgozik valamit, vagy pedig csoportbeszélgetése van. Utána szabadidő, majd 12:20tól déli ima. Ezután ebéd, majd szintén szabad program. Általában ilyenkor szoktak az emberek annál a tónál pihenni, ami néha bezár. :)) Aztán, ha jól emléxem, 3 körül kezdődik a bibliaóra, utána csoportbeszélgetés, vagy pedig ezek helyett a zemberke délután dolgozik. 5től tea. Utána meg megint szabad program vagy esetleges workshopok. Aztán vacsi meg esti ima meg oyak. Ez azért nem olyan vészesen kötött program viszont akkor lehet igazán ismerkedni, ha mindenen részt veszel.

Katival ketten délelőtt dolgoztunk, méghozzá a Welcome teamben. Ádám, Péter, Misi meg Robi naponta kétszer mentek csoportbeszélgetésre, Andi meg Ronci meg valahogy kimaradtak a dolgokból, így aztán ők délelőtt nem is beszélgettek, nem is dolgoztak :P

Mivel egy hét eseményeit nem lehet csakúgy leírni, csak a jellegzetes pillanatokat örökítjük meg. Az egyik ilyen a kajálás művelete vagy művészete, vagy ki hogy veszi. A művészet talán mégis találóbb kifejezés, ugyanis ezt a bizonyos kajálást nem is olyan egyszerű véghezvinni, mint ahogy az ember gondolná. Előszöris ugye kajaosztáskor hatalmas sor. Mikor végre sorrakerültél, előbb egy emberke elvette a kajajegyedet, és ráfirkált valami jelecskét, majd mehettél tovább. Itt aztán szépen sorban, minden kajaosztó egyén a kezedbe nyomott valamit. Tálcát, kiflit, barackot, meg efféléket. Mikor meg voltál rakva rendesen, mehettél ülőhelyet keresni, ami jobb esetben egy pad, rosszabb esetben pedig a föld volt. :D És hogy jobban elképzeljétek..

Na szóval, mint láthattátok, az ember a saját lábait használta asztalnak, ha pedig nem volt helye, a földre pakolt. :D Kajálás után, hogy ne kelljen megint mindenki sorba álljon, valaki mindig összegyűjtötte a leadnivaló dolgokat, és elment velük. Az a szerény véleményem, hogy ez a feladat Péternek állt a legjobban ;))

Ugye milyen igazam van?

Hozzá kell tennem azt is, hogy a kajálás nagyon sok esetben alkalmat adott idegen népekkel való megismerkedésre. Egyik ilyen eset egy békés ebédelés közben történt. Mögöttünk valami emberkék elkezdték locsolni egymást a vizestálkájukból, és véletlenül sikerült Ádámra is önteniük egy kicsit. Ádám erre felállt - mint aki tudatában van annak, hogy amire készül, azt csak Taizében lehet megcsinálni - és az egész vizét az őt leöntő lányra borította, majd elégedetten visszaült táplálkozni. Persze a lány se hagyta magát, eltűnt a tömegben, majd kis idő múlva arra lettünk figyelmesek, hogy Ádámról ömlik lefele a víz. :D Mire tudatosult bennünk, hogy mi is történt, a lánynak már hűlt helye volt. Persze mindenki röhögött... Attól kezdve, ahányszor találkoztak, vigyorogva üdvözölték egymást, majd igyekeztek egymástól jó távol eső helyeken elfogyasztani a mindennapi foodot. :)) Egy hasonló eset az volt, mikor szintén egy ebéd közben felfedeztünk valami érdekes foltokat Roni és Péter pupilláján, és mindenki ezeket nézegette, mélyen a szemükbe bámulva.

A nagy elemzés közepette arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen veszünk részt a nézegetés műveletében. Háát... jobban körülnézve... azt kellett lássuk, hogy mások is felfigyeltek arra amit művelünk, kíváncsiak voltak, miért nézzük Roni és Péter szemeit, és csatlakoztak a tanulmányozáshoz. Megszégyelltük magunkat, és röhögve odébbálltunk, de attól kezdve a szintén szem-elemezgető idegen emberkék minden találkozáskor vigyorogni kezdtek.

Egy másik említésreméltó fejezete a hétnek:  a három kópé fiú - Péter, Ádám és Robi - által kifejlesztett új ivási módszer. Az egész abból indult ki, hogy egy fa köré vertük le a sátrainkat, a fiúk pedig, a fát meglátva, újabbnál újabb ötletekkel lettek megáldva. Először azt fedezték fel, hogy dejó a fáról lógni. Ez elég ösztönös cselekedet lehetett, de hát nevezzük akárminek, a végeredmény a következő:

Ezek után, szomjasak lévén, arra is rájöttek, hogy az iváshoz nem kell feltétlenül mindenkinek lemászni a fáról. Elég ha egyvalaki száll le, és megitatja magát, majd pedig a többieket. Valahogy így:

Ugye milyen kreatívak?

Na de nem is kell nagyon messzire mennünk innen, hogy egy újabb eseményt ecseteljünk. Maradjunk csak szépen a fa témájánál. Ugye tudjuk, hogy Kati egy könnyű teremtés, a fiúk meg szeretnek mindenfélét emelgetni, így hamar rájöttek arra, hogy Kati tökéletes alany az emelgetéshez. Utána arra is rájöttek, hogy ha Katit elég magasra felemelik, fel tudják tenni A fa legalsó ágára. Persze a mi fiaink nem szeretnek csak a tervek szintjén maradni, így amit kitalálnak, azt meg is valósítják. Valahogy így:

És itt már látni lehet, hogy a siker szinte biztos.

Na mit mondtam? :D Péter itt az utolsó simításokat végezte a tökéletes eredmény érdekében, ami pedig a következő:

És lássatok csodát. Kati vigyorog. De azt is megsúgom, hogy már nem sokáig. :D Ugyanis mi gonosz módon otthagytuk a fán. Persze ez nem azt jelentette, hogy kuksolhatott ott estig. Tudjátok.. Taizé az ismerkedés tökéletes helye, így hát Katinak nem kellett sokáig arra várnia, hogy néhány helyes fiú megszánja. Kati elmesélései alapján ez a következő módon zajlott: Az egyik fiú felült mellé, egy szomszédos ágra, majd megkérdezte tőle, pontosan miért is üldögél a fán? Kati erre azt válaszolta, hogy a barátai feltették és otthagyták. :D Tovább nem tudok pontos részleteket, de annyi biztos, hogy nem sokkal később Kati földet ért. És még csak hálás sem volt, hogy nekünk köszönhetően ilyen helyes srácokkal ismerkedhetett meg.

Na de ha már A fánál tartunk, térjük is át gyorsan a sátorviszonyok ecsetelésére. Sátorozni jó dolog. A sátrakban csak a saját rendetlenséged van, nem kell attól tarts, hogy a fogkeféd véletlenül egy idegen személy bőröndjének az aljából kerül elő. Vagy nem. Hogy jobban értsétek, miről beszélek, itt egy kép:

Most hogy már mindenkinek világos ez az előny, menjünk tovább. Sátorban jól körbe lehet ülni kártyázni, meg társasági életet élni. Kb. így:

A sátorozásnak az az előnye is megvan hogy ha jól kialakítjuk a kört, lehet belső udvarunk, ahova a ruhaszárító kötelek akadályozzák meg az idegen behatolást:

ÉÉrtitek?

Ezen előnyöket Roni is hamar belátta, és kezdte bánni, hogy a barakkban alvást választotta.

A sátorozásnak ugyanakkor vannak némi hátrányai is. Az egyik az volna, hogy az embert nem hagyják egyes gonoszabb szemények nyugodtan kotorászni. :D

(Szegény Katit mennyit nyúzták...)

A másik hátrány pedig az hogy egyes lökött táborozó egyének szeretnek sátorlakat-feltöréssel szórakozni. Ha meg a feltörés nem jön össze, akkor sátorlakat-elrontással. A lényeg az, hogy két lakatunkat is úgy tönkretették, hogy még mi se tudtunk utána egy ideig bejutni a sátrainkba. Na de Katibogár.. elkaptunk.. tudjuk már, hogy te voltál a tettes. :P

A sátorozás előnyei és hátrányai mellett ott vannak az izgalmak. Mi lesz ha jön egy vihar és beázunk? Mi lesz ha jönnek a gonosz hangyák? Esetleg mi tűnik el? És biza. Beázás is volt, hangyák is jöttek, sőt még Robi telefonja is eltűnt. Azt hitte ellopták, de táborozás végén előkerült. A sátor alatt volt végig. Úgy öntötte ki belőle a vizet, mint a fazékból. De látszik, hogy Nokia, mert most is megy. :D

Sátorozás ide, sátorozás oda, képeslapot is kellett küldeni haza anyuciéknak, hogy milyen is Taizé, minden oké-e velünk stb stb :D. Ádám hűségesen meg is tette ezt, bár igaz, hogy nem a legjobbat hozta ki magából, főleg, hogy a hátamon folyt a képeslap írás ;)), de a gesztus számít :D:D.

Szegény képeslap elég sokmindenen keresztül ment, "szépíráson", esőn, gyűrődésen, nah de túlélte :), és el is lett küldve :).

Egyik nap Misinek támadt az a jó ötlete, hogy menjünk be a közeli kisvárosba, Cormatin-be, sétálni egyet. Ebéd után Misi, István, Zoli, Yvette, Toucsa, Ronci meg én el is mentünk, kábé 45 percnyire volt Taizétől. Mikor odaértünk vásároltunk vmi innivalót, meg fagyit, utána meg gondoltuk menjünk be a Cormatin-i kastélyba, ami Misi szerint nagyon szép. Hát igaza is volt. Így nézne ki a kastély:

Ez pedig az udvara lenne, ami egyszerűen csodálatos :D:

Ha már kívülről ilyen gyönyörű hát nézzük meg belülről is :). Talán 20 percenként ment be egy-egy csoport, idegenvezetővel együtt. A kapu előtt állt a jegyszedő nénike, aki hablatyolt nekünk valamit franciául, persze nem értettük, de rájöttünk, hogy azt akarja elmagyarázni, hogy 10 perc múlva megy be a következő csoport. Mit csináljunk 10 percig, kicsit sétaltunk a puha pázsiton és a tűző napon :D. Letelt a 10 perc, visszamentünk a nénihez, erre elkezdi nekünk, hogy meg kell várjuk a következő csoportot, vagyis 20 percet, mert lekéstük az előbbi csoportot. Tessék??. Hát oké, ez van, eltöltjük valahogy azt a 20 percet. Tócsa hamar beállította az óráját, hogy negyed óra múlva figyelmeztessen minket, nehogy megint "lekéssük" a csoportot ;)). Addig is, bemutatott nekünk egy játékot, amin jól elszórakoztunk. A játék menete: körbe kell állni, meg kell fogni egymás kezét. Valaki megérinti a mellette állót az egyik lábával, majd ez a mellette levőt azzal a lábával amelyiket megérintett az előbbi és így tovább. Természetesen, az az emberke aki lépeget, mozdulatlan kell maradjon, mindaddig amíg újból nem kerül rá a sor. Aki elmozdul az kiesik. S ezt mindaddig folytatjuk, amíg egy ember marad és az lesz a győztes :D:D. Erről sajnos nincsen fotó, pedig érdekes lett volna látni azokat a pozíciókat :)).

Lejárt a negyed óra, gondoltuk sétáljunk vissza a nénike mellé, amíg bekerülünk mi is végre a kastélyba.

Kb 1 óra alatt körbejártuk a kastélyt. Az idegenvezető adott nekünk egy mappát, amiben le volt fordítva angolra mindaz amit ő franciául szépen elmesélt körbevezetés közben. Ezután körbejártuk a kastélykertet is, s természetesen a csoportkép sem maradhatott ki:

Ezekután gondoltuk ideje lenne visszamenni Taizébe, érjük el a vacsorát :). Útközben rájöttünk, hogy Taizé környékén nagyon sok a tehén és mind1ik fehér ;))

Bár nekem nem a legszimpatikusabbak, mert olyan tehén pofájuk van :)).

A véget nem érő út és a nagy meleg után végre megtekintettük a híres Taizé táblát. Ronival kaptunk az alkalmon és fényképezkedtünk is egyet....ilyen jellegzetes pillanat nem maradhat ki ;)).

Úgy általában a fényképezkedés soha nem maradhatott el, lényegtelen, hogy nappal volt vagy éppen éjszaka, photok a végtelenségig készültek. Íme az egyik kedvencünk Csillával, ami nem maradhat ki innen se :D:

De szépekk vagyunk, ugye? ;).

De ki ne felejtsük a lényeget, a partizást az OYAK-ban ;). Hisz minden esténkent ott töltöttünk :D. De az egyik legjobb a magyar buli est volt :D, ami hétfőn este zajlott :D. A fiúk ekkor mutatták be tehetségüket a famászásban, vagy csüngésben(mint a majmok :P), nem is tudom minek nevezzem ;)), amit Csilla előbb már részletezett, úgyhogy nem kezdem én is :), de hagytuk is őket Fanta-zni, meg fára mászni, hadd gyakorolják tehetségüket. Mi, csajok, meg elindultunk az Oyak fele, de előbb megálltunk teázni egyet, meg photozni persze ;):

Mikor leértünk az Oyakba kicsit körülnéztünk, hát mindenféle party volt ott, nemcsak magyar, mindenki megkapta magának kedvencét :D:

Mi is megkerestük a mieinket, és let the party begin!! :D:

Fergeteges buli volt, nagyon sok magyar emberke odagyült, voltak más nemzetiségűk is, persze, azok nem igazán értették miket is énekelünk, de ők is nagyon jól szórakoztak :D. Belőlünk is sugárzott a jókedv ;)), íme a bizonyíték :D:

Nemsokára megtöbb ízelítőt kaptok ebből a jóhangulatból ;).

Sajnos mikor a legjobban belejöttünk a  bulizásba, már vége is volt. Tudni kell, hogy minden este csak fél 12ig lehetett szórakozni(az Oyakban), mert a welcome tímesek jöttek és kapcsolták le a villanyokat és terelték a népet alunni. Nah de egy utolsó Székely Himnusz, meg Magyar Himnusz nem maradhatott ki az óriási buli után, sőt még egy magyar zászlós csajszi is megjelent a kör közepén, hogy megteremtse megjobban a hangulatot :D.

Eme fantasztikus buli után elvonszoltuk magunkat a sátorhoz vagy barakhoz, ki hova érte :P, s lefeküdtünk :D.

Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy Roni valamilyen oknál fogva nem túl tehetséges kekszbontogató. Ugye minden étkezéskor adtak mindenkinek egy kis csomag kekszet, amit Roni örömmel el is fogyasztott.. volna.. ha ki tudta volna bontani.

Ezt látva, mi - mint a barátai -, kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk rajta hiányosságai pótolásában, nehogy emiatt a jövőben valamiféle kárt szenvedjen. Tócsa bizonyult a legjobb oktatómesternek, és voila, a végeredmény: :D

Úgy hisszük, Ronika a jövőben segítség igénybevétele nélkül fog boldogulni. :D

Egy ehhez hasonló eseménynek számít az is mikor én banánt eszem. Na itt nem arra kell gondolni, hogy nem tudom kibontani.. Itt kéremszépen arról van szó, hogy engem időtlen idők óta mindenki fényképezni kezd banánfogyasztás közben, mely cselekedet aztán - természetesen egymás kölcsönös gerjesztésével - röhögőgörcsbe fullad. No és hát egyik ebédkor mindenki banánt kapott gyümölcsnek, következésképp a fénykép elmaradhatatlan. Hmm.. asszem fotóalbumot fog kelleni nyitnom "Csilla banánevős fotói" címmel...

No de lépjünk is eggyel tovább. Egyik nap bejelentették hogy óriási vihar várható, majd ezután nemsokkal mindenfelé rengeteg figyelmeztető táblát tettek ki. Ronival persze nem álltuk meg, hogy ne örökítsünk meg egy ilyet, mivel elég egyedi ötlet:

Azt is mondták, hogy ha nagyon beázik a sátrunk, fogjuk a hálózsákot és meneküljünk be a templomba. Ezt a gondot persze néhány kreatív emberke másképp oldotta meg. Megfogta a saját kis sátrát, és bevitte mindenestől egy üres nagysátorba. :D Meg kell hagyni, érdekes ötlet. :D

Na és a heavy storm nem is váratott magára sokat.

Ettől lesz finomabb a "pityókapüré".. ha nem más, az eső majd feloldja rendesen a port, amiből készült. :P

Na de a heavy storm nem akart nagyon felbosszantani minket, így egy helyes kis szivárvánnyal engesztelt ki:

Eső után pedig így néz ki Taizé:

Péter barátunk persze nagyon örült az esőnek, mert hát azt leszámítva hogy tócsa lett a sátrába, kedvenc spanyol női vizes felsőben rohangáltak. Gondolom senkinek nem kell részletezzem a felső nedvességi szintjének előnyeit és hátrányait. :D És íme az egyik spanyol hölgyemény, Péter barátunk jobbján:

Eme spanyol csajnak elég különleges meglátásai voltak a nutellaevés módszereiről. Nem tudni, hogy boszorkányságból, vagy pusztán abból a hitből, hogy a nutella finomabb egy másik lány ajkain, úgy fogyasztotta el kedvenc csemegéjét, hogy azt előbb barátnője szájára kenegette, majd onnan lenyalta, természetesen Péter legnagyobb örömére. És olyankor mikor ezek a lánykák épp nem voltak vadásztávolságon belül, Péter új utakra indult, mint egy magányos farkas. Tábor végére már egész hadat gyűjtött össze hölgyeményekből, volt köztük szerb, litván, lett, és tán még ő maga se tudja milyen, de ebből a hadból talán mégiscsak a 13 éves átlagéletkorú német kislánybandát emelném ki, akik meglátva Pétert, izgatottan követni kezdték, és csoportosan kiabálták, hogy "Szia!". De hát nincs mit csodálkozni, Péternek azok a csajok jönnek be, akiknek még személyi igazolványuk sincs. Najó, úgy érzem, kedves az életem, és itt abbahagyom, mert ha Péter ezt egész véletlenül elolvassa, tuti hogy megöl. :D

Hát igen, Petici s a hölgyhadserege ;)). Nah de térjünk át Tócsára, az igazi Toucsára, *Tócsa, Tócsa, hosszú lábú Tóóóócsa* :D:D:D, és legújabb barátaira, a kukákra. Ezt a munkát vállalta be, hogy kukászacskókat cseréljen :D, ezt is el kellett végezze valaki:

Nah de meg kell hagyni, hogy jól állt neki ;).

Még a Heavy Storm-ot is sikeresen átvészelte, okosan megvédte magát a nagy esőtől:

Sokmindenre fel lehet használni ám a kukászacskokat, pedig nem kéne így pazarolni , mert egyes ázsiai országokban biza megérzik ennek hiányát. Milyen dolog ez Domn' Inginer Toucsa? ;)). Másokra is kéne gondolni :P.

Akkor következzen Roncival is pár érdekes kép, ha már a fiaink egy részét ilyen szépen bemutattuk. Egy délután Misi, Ronci meg jómagam a tónál pihentük ki a nap óriási fáradalmait :P, s visszafelejövet Ronci meglátogatta a mosdót, s kifelejövet eléggé sietett, nemtudni hova, de Misi sikeresen elkapta ;):

Mindenesetre ennek a képnek a legmegfelelőbb cím: Ronci viharzik :)).

Egy másik érdekes kép Ronciról, mikor a csillagokat nézi :D. Tudni illik, hogy Katibogárnak, Péternek meg nekem minden esti szórakozásunk a hullócsillagok nézegetése volt a sátorból. Amugy nagyon szép volt, úgyhogy kár annak aki kihagyta :P. Egyik este sikeresen el is aludtunk ;)). Na de a lényeg, hogy egy este Ronci is csatlakozott, csak ő nem lefeküdve nézegette a hullócsillagokat, hanem állva(biztos úgy érdekesebb volt ;)) ).

Igaz úgy tűnik, hogy a fekete eget nézte....de voltak ott csillagok is, sőt nagggyon sok, higyjétek el ;).

Megérkezett egy biza nagyon-nagyon fontos nap is, éspedig augusztus 6., kedves Ádám barátunk, vagy nagy kan, kinek hogy tetszik, 21ik szülinapja :D. Nemsok emberkének adatik meg ez a lehetőség, hogy Taizéban ünnepelje a szülinapját, úgyhogy Ádám, büszke lehetsz magadra ;).

Már itthonról elterveztük, hogy mivel lepjük meg Ádámot eme fontos és feledhetetlen napon. Millunak támadt az a jó ötlete, hogy vegyünk lufikat, s majd diszítsük fel vele Ádám sátrát. Lufi megvót, Taizé ott volt, sátor helyén volt, Ádám meg Csilla benne....nah valaki fel is kéne fújja azokat a lufikat, meg fel is kéne tenni a sátorra :D. 5ikén este megbeszétük Roncival, hogy a barakoknál fogjuk felfújni a lufikat és hajnali 6 körül ott találkozunk. Nah hát reggel szólt is az ébresztő 6kor...elég nehéz volt a felkelés, de meglett. Kati, Péter meg én fel is keltünk, Robit meg Misit viszont képtelenség volt felkölteni. Találkoztunk Roncival a barakoknál, nekiláttunk Peticivel ketten a lufifelfújásnak, míg Kati meg Roni kötözték őket. Mire majdnem a végére jártunk persze, hogy megjelent Robi meg Misi :D, akkor már nem volt sok tennivaló, de belesegítettek a luficipelésbe s a fényképezésbe természetesen ;)):

Hogy ne csapjunk nagy zajt a lufikat lepakoltuk a sátortól picit távolabb

s mi lányok(Kati, Roni és én), elkezdtük felpakolni a sátorra, miközben a fiúk hűségesen photozgattak minket:D és Millu elvonta Ádám figyelmét a kinti vilagtól :P:

Nekem sem volt könnyű dolgom odabent Ádám mellett, ugyanis idő előtt felébredt, majd tőlem próbálta megérdeklődni, mi az a zöld folt a sátor tetején. Hát biza.. az a zöld folt egy éppen akkor felkötött lufi volt, és átütött a sátor falán. Én meg, mit mondhatnék ilyenkor, azt válaszoltam hogy én nem látok semmit, és aludjon, mert még korán van. Ebbe bele is nyugodott, és úgy tűnt, újra álomba merül.

Ezt ti sem hiszitek el h aludtunk bent...miu szegyenlos :P

Nemsokkal ezután Andi szólítani kezdett, hogy menjek ki egy picit a sátorból. Gondoltam magamban.. szépen vagyunk.. ha kimászom, Ádám még meg találja látni a meglepetést. Végül csak kimásztam valahogy

és ily módon próbáltam elmagyarázni Andinak, hogy melyik sátorban, melyik táskában, melyik dobozban találja meg a hazai "tortát" meg a hozzá való gyertyácskákat. Úgy tűnik, megtalálta, mert nemsokkal ezután már a tüzet csiholták gyertyagyújtás céljából

amit ezután Péter, a nagy kóupé, megpróbált elfújni.

Péter nagy lendülete valójában nem a gyertyák elfújására irányult - mert azok segítség nélkül is párszor eloltódtad -, hanem a Boldog szülinapot… akarta már énekelni :D. Mikor a lufik fel voltak aggatva és a gyertyák égtek, valaki el kellett kezdje az éneklést. Egy ideig álltunk csendben, körbevéve Ádám sátrát, és azt osztottuk, hogy ki adja meg a hangot. Persze senki se vállalkozik ilyenkor, ezért suttogva megegyeztünk, hogy 3ra mindenki elkezd énekelni. Úgyhogy egy-két-hááá… és semmi. Nagy nehezen aztán csak belevágtunk, és lett belőle falcs szülinapi kornyikálás, de Ádám ezt akkor is értékelte :D.

Nagy megkönnyebülésemre véégre felcsendült az ismert ének, hogy "Boldog szüüüliiiinaaaapooooot...", Ádám meglepődve, én pedig végre leplezetlen vigyorral mászhattam ki a sátorból.

És ahogy elnézem Péternek csak sikerült elfújnia az egyik gyertyát. :D

Ezt követte az ajándékátadás és -bontogatás

tortaszeletelés

melyet Brumi a háttérből nyálcsorgatva figyel, tudván, hogy itt most evészet lesz, és véégre elérkeztünk az evészet nagy pillanatához is

melyet végül édes nedűvel kellett lenyomtatni :D

Jó kis szülinapi meglepi, ugye? :D

Fontos részlet, hogy Ádám Anditól és Katitól többek közt egy vizipisztolyt kapott ajándékba, amit aztán a fiúk kötelességüknek éreztek kipróbálni, természetesen kizárólag abból a meggondolásból, hogy ha esetleg nem működne, idejében lehessen becserélni. :P Ismerve a fiúkat, gondolhatjátok hogy a kipróbálás mibe fajult.

Itt Ádám épp azt szerette volna kipróbálni, hogy a vizipisztoly akkor is működik-e ha azt Ronira szegezi. Roni pedig ezt valamiért nagyon nem akarta. Következésképp mindketten a vizipisztolyt szorongatták nagy odaadással. Hozzá kell tenni azt, hogy itt már a lányok többsége inkább volt vizes mint nem, a fiúk meg diadalittasan szemlélték az eredményt. :D

Persze ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis a welcome team, ami a mi körzetünket ellenőrizte, és amiben történetesen én is benne voltam, egy elég komoly és szigorú vezetővel rendelkezett, aki nem vette jó néven az efféle helytelenkedéseket. :P

Ez volna tehát a csoport, középen a vezetőnkkel, aki megelégelte a fiúk nedvességtartalom-növelési akcióját, és azzal a magyarázattal, hogy csak a vizet pazarolják, miközben egyes ázsiai országokban mennyire nélkülöznek, kíméletlenül elkobozta a pisztolyt. Természetesen nem örökre. Tábor végén Ádám kiválthatta. :)

Mi azt hittük, hogy megkönnyebülhetünk, de tévedtünk. A fiúk kreatívabbak, mint azt az ember hinné. Rájöttek ugyanis, hogy ha egy megtöltött vizespalackot megszorítanak, abból a vízsugár könnyedén kivarázsolható. Arra is rájöttek, hogy tudnak célozni. Főként Robi, aki még arra is rájött, hogy ha a bőröndnyi fazakát már főzésre nem használja, az egyiket megtöltheti vízzel, és nyakon öntheti vele Andit, ezzel váltva ki belőle pozitívnak nem nevezhető érzelmeket és reakciót. :D

Taizéhez közel, a sokak által látogatott TGV vasút hídjához vezető út mentén található egy hatalmas napraforgó föld, mely attól különleges, hogy a táborozók megtámadnak egy-egy napraforgó tányért, majd bizonyos mintát rajzolnak ki a magocskák eltávolításával. Itt a zemberkék fényképeződni is nagyon szeretnek. :D

Vigyorgó Ádám vigyorgó napraforgóval.

Kevésbé vigyorgó Robi vigyorgó napraforgóval és Ádámmal a háttérben. :)

De ha már a TGVket emlegettem, itt az idő, hogy elmeséljem a vonatnézés fejezetét. Szóóval az úgy volt, hogy egyszercsak jött az ötlet, hogy "Nézzünk vonatoooot..". És mivel mi szeretjük megvalósítani az elgondolásainkat, a gondolatot tettek követték. Ebéd után gyülekeztünk a Point 5-nál.

Nehezen... de sikerült, ugyanis hol az eső, hol pedig egy újabb sátorfeltörési kísérlet híre akadályozott meg abban hogy egyszerre legyünk ugyanott. Éés elindultunk.

És fényképeződve haladtunk. :)                   ( kedvenc kepem )

És Péternek, úgy tűnik, túl kedves az élete, vagy pedig arra gondolt, hogy így oldja meg az elmaradt vizsgák nyomasztó gondját. :P

És a vonat.. jött..

Egyes kalauzok, kik gondolom már megszokták, hogy Taizé környékén debil emberkék lógnak a vasúti hidakon, integetve üdvözöltek, mások meg szerelvényük éles hangját fitogtatták, remélve hogy megijedünk. :D De mi nem ijedtünk meg, hanem két vonatelrohanás közt fényképeződni kezdtünk.

Tócsa itt leülni próbál, ne gondoljatok egyébre. ;)

Mikor meguntuk ezt a tevékenységet, úgy döntöttünk, visszaindulunk. Úgy volt hogy mi is fényképeződünk egy adagot a napraforgókkal, de Péter véletlenül stoppolt... Igen, télleg véletlenül.. arra jött egy autó, ült benne 3 csaj, Péter persze integetni kezdett nekik, mire megálltak. Na de ha már megálltak, mi kihasználtuk, és beültünk. Úgyis kevés ember mondhatja el, hogy véletlenül stoppolt. :D

Taizében a templom előtt pakoltak ki minket, csöppet se nagy feltűnést okozva. :D

Az efféle fáradalmakat és megpróbáltatásokat mindig annál a tónál pihentük ki, amelyik néha be szokott zárni. Lecipeltünk néhány pokrócot, majd kidőltünk, ki hova érte. Élveztük a sziliciumot. :P Valahogy így:

Na de most azt hiszem, átadom a szót Roncinak. :)

Peter ezen a kepen olyan mintha szulni keszulne, Andi meg a fencijet mutogatja

Mikor az ember azt hiszi, hogy már minden elképzelhető furcsaságot látott Taizében, mindig akad egy pár új dolog. Igaz, hogy Taizében így általában nagyon gyakori ötlet a free hugs, de a képen látható srác nagyon eredeti módon oldotta meg a dolgot. A megszokott felirat mellett szerzett egy Only girls feliratú táblát, hogy még véletlenül se essen félreértés, hogy kiknek szól az ingyen ölelés. Ilyen felszerelésben kiállt szépen várni a lelkes öleléshiányos fehérnépet. Mondjuk nagy lányhadsereget nem figyeltünk meg körülütte, de Andival gyorsan kihasznátuk az alkalmat és fotózkodtunk egyet vele.

Igaz, ingyen ölelést nem kaptunk, de legalább megköszönte szépen a srác, hogy ilyen komolyan értékeltük őt, hogy még fotót is készítettünk vele, mint valami hírességgel. Aztán gyorsan elmesélte hogy ő máris rohan vissza az elcsent táblával az eredeti helyére, mert már jópárszor rendesen összeszidták, mikor a táblát észrevétlenül próbálta visszatenni. Amúgy fura a tábla, tényleg. Elgondolkodtam rajta, hogy hol lehetnek ezek kitéve? Mert még sehol sem láttam ilyent Taizében, és azért furcsa, hogy csak csajok mehetnek oda, ahol ez a tábla van kirakva és csak meghatározott időintervallumban. Szerintem mosdó, tusoló nem, mert az nonszensz, akkor mégis mi más lehet?

szerintem james testver szobaja elott lehetett ez a tabla :P