Kedden hajnalban, pontosabban augusztus 12én, megérkeztünk Brüsszelbe, de az idő nagyon vacak volt...be volt borulva, esett az eső, így gondoltuk még alszunk kicsit. A kicsiből biza több lett, 9 körül ébredt meg az egész busz :D. S hát gondoltuk ha már Brüsszelben vagyunk, illene meg is nézni közelebbről :D. Miután leszálltunk a buszról és elindultunk, ezek a "nyakkitörő", óriási épületek leptek meg minket:

No meg volt az az építmény is, ami őszintén nemtom micsoda...lehet vmi ócskavasas :P:

A bazi nagy épületek csodálása közepette el kéne jutni a központba is, úh. gondoltuk megkérdezünk vkit, hogy merre is van:

Yvette meg Csilla meg is állítottak egy bácsikát, aki hol jobbra, hol balra....de elvezetett minket a központ fele :D. Gyönyörű látvány fogadott minket:

Ami fennebb látható az nem más, mint a régi céhek székhelyei, illetve a király háza :D.

Ez itt pedig a városháza, ami messze nem olyan, mint a stuttgarti, ide szivesen bármikor visszatérnénk :D:

Ugye, hogy sokkal szebb? ;)

A központ megtekintése után megkerestük a csokimúzeumot, avagy *Musee du cacao et du chocolat*. Bemenet máris megkínáltak minket egy csokigépből kicsorgó finomsággal:

Továbbmenve egy kisebb asztalra apró csokik voltak kitéve kicsi tálkákba, amit végig lehetett kóstolni vagy éppen vásárolni, de mi inkább csak a kóstolásnál maradtunk :D:

Egyikben tejcsoki volt, másikban keserű csoki, harmadikban pedig fehér csoki ;). Ugye milyen jól néznek ki? Nyámmmiii :D:D:D.

Szemlélve tovább a sok finomságot, észrevettük, hogy egy ott dolgozó néni magyarázza angolul, hogyan is készül a töltött csokoládé. Mi is figyelmesen végighallgatuk.

Annyira emlékszem, hogy ezt a nagydarab csokit talán 40 fokon megolvasztják

ééés kakaó magot is tesznek bele

na de ha ez nem igaz, akkor kijavíthatnak a többiek, mert őszintén nem igazán emléxem már :D.

Amit biztosra tudok, hogy egy csoki nem eredeti csoki, ha nincsen benne kakaóvaj. Szóval ezután mielőtt megvásároljátok az incsi fincsi csokikat, olvassátok el az összetételét, és keressétek benne a kakaóvajat ;).

Ezután persze itt is sor került kóstolásra :D.

Nah de menjünk fel az emeletre is szétnézni, hiszen ott is van pár érdekes dolog :).

Például itt látható, hogy mik is kerülnek bele a csokiba....és hány százalékát teszik ki annak:

Ezek a ruhák itt Csilla hátamögött, biza nem akármiből készültek, hanem csokiból :D, és még divatbemutatókon is szerepeltek:

No meg van itt még egy kis érdekesség:

Ugye mindenki látja, hogy mit is ábrázol? :D...de ez már nem csokiból van, hanem cukorból :).

Mindezeket vágignézve, gondoltuk ideje lenne továbbhaladni és tovább ismerkedni Brüsszellel. De mielőtt továbbmennénk, természetesen a kimaradhatatlan csoportkép :D:

Amelyikről drága Tócsa meg Petici barátunk hiányzik...Bizti ők fotóztak :D.

Ezek után kisétáltunk megint a városházához, mert onnan könnyebb volt tájékozodni, és megnéztük a készülőben levő virágszőnyeget, amit minden nyáron ki szoktak rakni...

Innen a következő látogatnivaló a Manneken Pis volt, vagyis a híres *Pisilő kisfiú*. Páran el is indultunk arrafele, de valahogy Ronci, Ádám meg Péter lemaradtak. Menet közbe mozgóbábukkal is talalkoztunk, akik nagyon csúnyán megnéztek, mivel lefotóztuk őket...s nem adtunk semmi pénzt nekük. De így kell azt ;)).

Idő közben ugye Péterék nemhogy lemaradtak, de el is veszlődtek...gondolták, hogy elkezdik fényképezgetni magukat, nemtudom mi okból...de hátha ők majd elmesélik :D

Ha Robival nem megyünk értetek még mindig ott lennétek :P....szal halljuk a köszönetet :D.

Miközben mi kerestük az eltűnt emberkéket a többiek megörökítették a Manneken Pis-t is:

No de ez az utca biza tele volt egynél jobb és jobb finomságokkal

és egymás mellett csokiüzletekkel, melyek így néztek ki belülről ;):

Nah mit szóltok?? Márcsak ezért elköltöznék Brüsszelbe ;;).

Next stop *Sörmúzeum*. 5 euró volt a belépő amiben benne volt egy kis söröcske is :D

Körbenéztünk a múzeumban, hogy mivel is készítik a söröcskét:

Persze innen se maradhatott el a fotózkodás :D

Ezek után épp ideje volt menjünk megkóstolni a brüsszeli söröcskét

Még sört se lehet inni nyugodtan, mert a fényképezőgép mindenhol jelen van ;)):

Peticinek már attól a fél pohártól is csillog a szeme :P. Dehogy csillog.. nem látod milyen álmos a szerencsétlen? :D

Tócsa itt nagyon készül magyarázni valamit :D.

Csilla meg Ádám azt hiszik, hogy pezsgőt isznak :P.

Kocc.  

Úgy néz ki mindenkinek nagyon ízlik ez a sör ;).

Nah és akkor a szokásos kupac kép sem maradhatott ki :D:

Megittuk a sört ...ideje felülni egy brüsszeli metróra is, Péter nagy örömére :D. Útközben egy ilyen érdekes táblával is találkoztunk, ami elárulja nekünk, hogy hány km-re is van Hawaii :D:D:

Elértünk a metróhoz is, megvolt a jegyvásárlás, keressük meg a megfelelő metrót. De hát a nagy keresésben, rossz irányba ültünk fel ;)). Gondoltuk jobb visszamenni oda ahonnan jöttünk és ráulni a megfelelő metróra :D, ( itt zárójelben megjegyezném, hogy nem az Atomiumhoz menéskor ültünk rossz metróra, hanem még reggel, mikor megpróbáltunk bejutni a központba :D ) persze Ronci hajsimogatása nem maradhatott ki. Illik tudni, hogy nagyon szereti ;):

Megérkezett a várva várt metró és elvitt minket....na vajon hova? :D. Háááát ide:

*Atomium*-nak nevezett atombigyókhoz :D.

Közelebbről is megtekintettük

de mivel már nagyon szorított az idő, csak páran néztük meg belülről is, pontosabban Yvette, Csilla, Robi, Péter meg én, a többiek addig kinn várakoztak...

Óriási sor volt, egy pillanatra azt hittuk, hogy mi sem fogunk bemenni, de ha már ott voltunk, nem lehetett kihagyni :D. Belül a közlekedés vagy lépcsőn, vagy mozgólépcsőn, vagy pedig éppen lifttel történik.

Ami a következő képen látható az nem más, mint Mini-Európa :D:

Ha nem tévedek ez a legfelső bogyóból látható.

Persze Robi sem hagyhatta ki a csajokkal való fényképeződést lejövet előtt :D:

Kijövet után a bogyókból, még 1x megörökítettük eme látványosságot

miközben Robi vmit nagyon keresett a bokorban...

Robi mit veszítettél el? Remélem megtaláltad! :P:P

Visszametróztunk a buszhoz, de mivel a buszvezetőnk még nem volt sehol, pedig mi pontosak voltunk...akadt idő egy kis hülyéskedésre is :D:D:

Ezután felültünk a buszra és irány Köln.

Két óra buszozás - amit én személyesen végigaludtam - meg .. khm.. egyéb megpróbáltatások után... :P megérkeztünk Kölnbe. Jutka azt mondta, hogy itt csak két órát maradunk, ha nem tévedek. Két óra alatt meg ugye nemsokmindent lehet megnézni, így mindenki a dómot kívánta megtekinteni ilyen rövid idő alatt. A helyzetnek az volt az érdekessége, hogy ha már busszal voltunk, a busz nem vitt el a dómig, hanem kipakolt valahol.. jóómessze.. a dómtól. :P Van itt logika kéremszépen. ;) Na de ne feszegessük a szituban rejlő logikát, hanem vágjunk neki az útnak:

Fél óra gyaloglás után elértünk eme építészeti csodához...

Nemtom, a kép mennyit ad vissza a valóságból.. de őszintén szólva, ez a dóm eddig a legszebb amit láttam valaha, lepipál ez mindenféle Notre Dameot, vagy Westminstert vagy Sagrada Familiat.. Najó, ez az én véleményem, aztán a többiek, ha másképp gondolják, feel free nyilatkozni. :D

Sajnos nemsokan jutottunk be, ugyanis valamiféle koncertet szerveztek, és a papok álltak az ajtóban és kérdezgették a becsődülő tömeget hogy "Zur Konzert?". Így aki túl turistának nézett ki, kidobódott. :P Én elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, ha már ittvagyok, bemegyek. Megmarkoltam Ádám mancsát, és odasúgtam neki, vágjon komoly arcot. Odaértünk a bejárathoz, a pap megkérdezte: "Zur Konzert?". Mondom "Jaja", azzal benn is voltunk. Persze fotózni nem lehetett, és nézelődni sem nagyon sokáig, ugyanis egy másik bácsika kiszúrt minket, hogy ezek tuti nem a koncertre jöttek, és nagy kedvesen közölte, hogy jó hogy bejöttünk, de vigyázzunk, mert 8kor bezárják a kaput, aztán se ki se be. :P Megköszöntük szépen, azzal kisurrantunk. De.. ellentétben másokkal.. mi legalább voltunk benn. :D

Mivel a lényeget láttuk, másra meg már nem volt idő, letelepedtünk a dóm melletti mekibe, ami nekünk köszönhetően egy óra erejéig tele volt. :D Szerintem nem véletlenül tették oda azt a mekit a dóm tövébe, ez kérem üzleti fogás. ;) Dóm után a turista éhes. A gazdag turista vedéglőbe megy, a csóró egyetemista pedig mekibe. ;)) Ennek a mekinek volt egy különlegessége is. A WCs bácsi. :D Azaz egy fiatal feka emberke, aki olyannyira kimutatta barátkozási vágyát, hogy végül kb. fél órát beszélgettünk. :D De azért a WCért nekem is fizetnem kellett. :D:D

Dómot látva, nem éhesen, de annak a tudatában, hogy a busz biza messze van, visszaindultunk.

A Rajnán átívelő egyik híd a látvány mellett egyebet is nyújtott... Lehetőséget, hogy a fiúk Ronit nyúzni kezdjék. :D

Nem igazán értem, mi akart ez lenni, de majd ők elmesélik. ;)

No és itt a látvány.. Este.. Kölben.. a Rajna hídján.. a dómmal a háttérben.. bjútiful

Innen pedig.. back to busz, indulás Prágába.. :) Robinak pedig volt energiája még kipróbálni, milyen érzés, ha a zacskót a fejére húzza...

Azt nemtom, Robinak végülis milyen érzés volt, de hogy Katinak jó, az is biztos. ;)

Nohh, és akkor következzen Prága, amit Ronci fog megalkotni. Byebye!