Mint mindenhol, Stuttgart-ban is történt egy kis érdekesség velünk.

Először is Stuttgart-ról azt kell tudni, hogy minden út ahhoz a qrva Rathaushoz vezet. Lényegtelen milyen kis utcán mászkálsz, ugyanott kötsz ki :)). Már egész járatosak voltunk arra. Másik lényeges dolog, sok év elteltével itt ettünk Mekiben először :D. Be kell vallani, már hiányzott :P.

Estefele szétváltunk, Csilla és Ádám elmentek kacsákat nézegetni :), Roni és Misi is eltüntek valamerre, Yvette, Katibogár, Tócsa, Robi, Péter meg én elmentünk vásárolni innivalót meg efféléket. A "nagy" bevásárlás után vmi mozgóbábu előtt álltunk meg és a nagy bámulásban egy csajszi odajött hozzánk egy kis kosárral a kezében, s mindenképp Péterre akart erőszakolni 1 óvszert és vmi "érdekes" alakú cukorkákat, de Péter fura módon nem volt kapható arra :D. Azzal továbbmentünk. Volt még kb. 1 órányi amíg jött értünk a busz(ami persze megint késett), hát gondoltuk leülünk a fűbe egyet "boszketálni". Tócsa a hátizsákját kezdte el varrni, miközben hozzánkszegődött egy bácsika egy üveg sörrel a kezében, nemtudván, h hányadikat iszza. Elég jól tudott a bácsika angolul, még minket is megdícsért, a fél életét elmesélte, meg minket is kikérdezett fűt fát, hogy honnan vagyunk, mit csinálunk Stuttgart-ban stb. Különösen kihangsúlyozta, h milyen barátságosak vagyunk, ami nem igazán nyilvánult meg abban, mikor szegény a sok sörtől félre nyelt, aztán abban a pillanatban otthagytuk :)). Na de nem kellett félteni, mert visszafele menet észleltük, hogy már új csevegőtársakra talált :D.

Ennek a storynak majd kiegészítése következik a többiektől, nekem perpill csak ennyi jutott eszembe :).

Az ingyen budizás komoly lehetőségével is megismerkedtünk:) Szóval úgy kell csinálni hogy: valaki bedobja az aprópénzt a vécéajtó melletti szerkentyűbe, aztán mindenki szépen sorra végzi dolgát, lényeg, hogy az aki kijön, ne csukja be maga mögött az ajtót, így az okos vécé nem jön rá, hogy időközben vagy tíz ember járt bent. Természetesen fotón is meg van örökítve eme nagy felfedezésünk. (r)

Úgy veszem észre, ezek a lányok nem szeretik a dolgokat elejéről kezdeni. Szeretünk a lényegre térni ;) (Andi). Szóóval az úgy volt, hogy 9körül megérkeztünk Stuttgartba. És itt most a kedves olvasó, ha nagyon figyelmes volt, felteheti a következő tízpontos kérdést:  "Hogyhogy Stuttgart? Nem úgy volt hogy első nap Heidelberg meg Köln?" Na és erre a válasz az, hogy eme meglepetések közepette útvonalváltozással is szembesültünk. Kárpótlásul a két kimaradt kastélyért megkaptuk Stuttgart-ot. És persze a terv úgy volt, hogy 8 órát töltünk Stuttgartban, majd átmegyünk Heidelbergbe. Éés.. ez itt a fogadás helye: hölgyeim és uraim.. kérem tegyék meg tétjeiket, azaz adják meg válaszaikat. Vajon voltunk Heidelbergben? A válasz kiderül a továbbiakban.. Ez lesz a türelmes olvasgatás jutalma. :P

 Natehát... helyszín: Stuttgart központja, a SchlossPlatz, ki lettünk ömlesztve. Találkozás.. elvileg 8 óra múlva, azaz délután 5kor. Kihangsúlyozom.. elvileg. Natehát.. ha már város.. nézzük meg. Elkezdtünk mászkálni. Először csak a Schlossplatzon, ahol sok-sok színes macit fedeztünk fel, mindegyik egy-egy országot képviselt színeivel, mintájával, no meg pocakjával. Azt azóta se tudtuk kideríteni, hogy mirefel voltak ott azok a macik, ki tette oda őket, meg milyen alkalomból. Így aztán fényképeződés, majd pedig továbbsétálás következett.

A képen a koupé fiúk büszkén feszítenek medvéikkel. ;)

 Kis kutatgatás után megvan, hogy miről is szól ez a macikiállítás.

 "We have to get to know each other better ...
... it makes us understand one another better,
trust each other more, and live together more peacefully."

Az előbbi mottóval indult a Buddy Bear kiállítás Berlinben, 2002-ben, azóta 4 kontinensen mintegy 13 kiállításuk volt, s ottjártunkkor Stuttgartban épp a kiállítás utolsó napjait volt szerencsénk kifogni. Az előző kiállítások helyszínei közül a legérdekesebbek: Hong Kong, Isztambul, Szöul, Sydney, Bécs, Kairó, Jeruzsálem. A 2 méteres macik készítői a maci által szimbolizált ország szülöttei, s a különböző kivitelezésű Buddy Bear-ek az ország tipikus jegyeit hordozzák: kultúra, történelem, zene, zászlószín. A békés körben álló 140 maci a különféle nemzetek, kultúrák közötti megértést és toleranciát hirdeti. Noha a medvék mindig abécésorrendben vannak felállítva, a kör városonkként vátozik. Ez nem csak a helyi viszonyokkal magyarázható, hanem az állandó vátozást hivatott tükrözni. Most, hogy végre megokosodtunk, folytatódjon a piros szöveg:)

(r)

Natehát, a továbbiakban megnéztük az Alte Schlosst meg a Neue Schlosst, belestünk a vásárcsarnokba, megállapítottuk hogy Stuttgartban rózsaszínűek a telefonok, sőt azt is felfedeztük hogy cigányok mindenhol vannak.

Naugye... Én szóltam.

A sétálóutcán nézelődve irdatlan jégeső kapott el minket, úgyhogy egy bevásárlóközpont eresze alá menekültünk. Mikor elállt, tovább sétáltunk és egy nagy igazságot fogalmaztunk meg. Stuttgartban minden út a városházához vezet. Ami ráadásul ronda. És nem tudom hogy csinálhattuk, de az ott töltött idő alatt legalább ötször kötöttünk ki a városháza terén. Méghozzá nem szándékosan.

Naugye hogy ronda?

De ettől függetlenül a vigyor elmaradhatatlan:

Ezek után felfedezük a kastélykertet, ami szerintem egyik legszebb része Stuttgartnak. Naaagy zöld pázsit, üde zöld fűvel, amin felváltva üldögélnek és pihennek emberek és kacsák, ezzel is bizonyítva a természet harmóniáját :P Najó, szal a lényeg az hogy se a kacsák nem bántják az embereket, se az emberek a kacsákat.

No és itt láthatók a békés kacsák:

Miután meguntuk a parkot meg a kacsákat, úgy döntöttünk, hogy megkeressük azt a híres Porsche múzeumot. Ehhez persze metrózni kell, így máris megvolt az ok, miért ácsorogjuk közel egy órát a metrólejárónál. Ezek a németek eléggé elbonyolítják a metró vonalakat és jegytípusokat meg árakat, így nehéz volt kideríteni, mi is a helyzet. Mire véégre kibogoztuk, és Robi beállt a sorba jegyet venni, a társaságnak eléggé elment a kedve még az élettől is, és majdnem azt mondtuk, hogy nem megyünk mi már sehova. Végül mégis meglettek a jegyek, le is mentünk a megfelelő metróhoz, sőt még a jó irány is sikerült megválasztani, így hamarosan zötykölődtünk a külváros felé.

És hát ebben a bizonyos.. "lepukkant" külvárosban.. az ember mellett csak úgy suhantak el a Porschek. Az átlag szolgálati kocsik itt mind Porschek.. Ilyenkor érzed azt hogy az élet biza néha igazságtalan. :))

Rövid séta, és máris ott voltunk a Porsche múzeumban. Nem tervezték valami nagyra, épp csak egy kicsike teremből állt, viszont benne volt minden modell egy-egy képviselője, ha jól emlékszem, egészen a kezdetektől. A nézelődés hamar megtörtént, inkább az volt több idő, míg a fiúk felváltva befeküdtek egy-egy menőbb darab elé, mi csajok meg a kocsik mellett pózoltunk :P. Valahogy így:

Miután minden fiú sorra került, átmentünk az autószalonba, ahol több példány volt ezekből a szépségekből, tehát többet is lehetett nézelődni. Nameg hülyéskedni: :)

Miután meguntuk eme autócsodákat, visszazötykölődtünk a központba. Mivel volt még idő a továbbindulásig, érintettük mégegyszer a városháza terét, tudniillik idő közben nagyon a szivünkhöz nőtt az a hely. :P Ezek után szétváltak útjaink, és itt jött az a rész amit Andi meg Roni már megosztottak minden olvasóval. :P

Ugorjunk is egyet.. Közeledett az 5 óra, mindenki megjelent a SchlossPlatzon abban a buszmegállóban ahol reggel lepakoltak minket. Busz persze sehol. Egyszercsak előkerült Jutka és bejelentette hogy a busz késni fog. :P Nagy újdonság, meg kell hagyni. Naszóval busz 6ra jön, addig lehet még mászkálni. Így aztán elindultunk a központnak arra a részére, amit - a városházával ellentétben - még nem volt szerencsénk megtekinteni. Ezen a napfénnyel elárasztott helyen - ami egyébként a SchlossPlatz, mögötte a Neue Schlossal -

jött az a világmegváltó ötlet hogy fényképeződjünk szamárlétrában. :)) Ez lett az eredménye:

Jó lett ugye? :))

Továbbsétálva felfedeztünk egy játszótérszerűséget ami nem volt átlagosnak nevezhető. Földből kiálló csőszerűségeket "telefonálásra" lehetett használni, ugyanis azok a föld alatt is össze voltak kötve. És persze nem párosával, így sokan beszélhettek egyszerre egymáshoz. Kati és Roni persze rögtön felfedezték eme csodát, hogy 10 méterre egymástól is tudnak beszélgetni. Szerintem máig is ezt próbálgatnák, ha meg nem zavarta volna őket egy német srác egy harmadik csőbe való belebeszélésével. :P De így a lányok röhögve feladták, és nézni kezdték a fiúkat, akik közben egy érdekes hintára pattantak:

Elszórakoztuk az időt, és egy óra múlva visszatértünk a buszmegállóba, a buszunk meg csodák-csodájára épp akkor jelent meg. Ésakkor itt jön a válasz a feltett kérdésre, hogy elmentünk-e Heidelbergbe: az úgy volt hogy Jutka bejelentette, ha megyünk Heidelbergbe, elkésünk Fontainebleau-ból, és később érünk Párizsba. Így Heidelberg lefújva. Szép mi? Ugyanazért a pénzért mint a másik két csoportnak, a mi utunk egy nappal, és négy órával lett rövidebb, jameg kimaradt három látnivaló. Ezt nevezem szervezésnek... Natehát, aki arra tippelt hogy Heidelberg kimaradt, nyert!! ;)

Így aztán, ha már Heidelberg kimaradt, egy benzinkútnál állomásoztunk.. Mindössze két órát. Ronival itt kifejlesztettük az alapos mosakodás módszereit:

Közben azt is rebesgették, hogy nem az emberkék miatt áltunk meg ilyen sok időre, hanem azért mert baj volt a motorral, és a sofőrök próbálták megmatatni, dehát tekintve az előzményeket, mi ezt már figyelembe se vettük. Ezvan. :))

Ezekután busz.. meg film.. meg mindenki szlíííp. És ennyi volt a péntek. :)

Csilla voltam.. és akkor most... me out. ;)