Sajnos elérkezett az utolsó igazi taizés nap is, amikor mindenki maximálisan próbálta kihasználni a sokféle lehetőséget, amit a szombati nap nyújtott. Először is, ez az egyedüli nap amikor már nincs hivatalosan kiscsopi, így a becsületes taizés emberkéknek ez az első legális kimenő a tábor területéről, nagyobb távolságra és kicsit hosszabb időre. Így, aki egész héten szorgalmasan járt kiscsopira meg munkába, annak jól megérdemelt pihenő, no meg annak is, aki gyakorlatilag nem csinált semmit az egy hét alatt(merthogy ilyen borzasztó lények is akadtak közöttünk):P Élve ezzel a lehetőséggel, eldöntöttük, hogy biza megint Clunybe fogunk menni, strandolásra és egy utolsó komoly bevásárlásra. Sajnos Csillát és Katit még utolsó nap is munkába várták, így ők úgy döntöttek, hogy csak délután utaznak Clunybe, miután utolsó munkanapuk is lejárt. Andi és Ádám is inkább a lányokkal maradt délelőtt. Mivel mi nagyon türelmetlenek voltunk, ezért rövidesen reggeli után már útnak indultunk: Misi, Robi, Péter, Tócsa, Yvett meg én.

A buszjáratok teljes mértékben meg voltak telve, mivel a taizés emberek többsége Clunybe próbált eljutni, így csak a stoppolás maradt hátra. Eléggé sokan voltunk, akik most először próbákoztunk ezzel a közlekedési fajtával, de Yvett talpraesettségge meghozta bennünk is bátorságot, ő ugyanis komolyan felkészülve egy papírlapra kiírta uticélunkat, s úgy állt ki kocsikat vadászni. Lényeg, ha valaki ezentúl stoppolni szeretne Taizéből bárhova, ne pont a főútra álljon ki, hanem a közvetlenül Taizéből kivezető kisutca végére, így sokkal hamarább lehet jószívű sofőrökre találni. A taktikánk bevállt Péterrel, így minket vett fel elsőnek egy kisgyermekes apuka, aki még angolul is tudott. A találkozási pont Cluny bevásárlóközpontja, az Atac volt. Rövidesen megérkezésünk után megjelent Misi is fülig érő mosollyal, egy terepjáró vette fel, amiben 5 utas közül ő volt az egyedüli hímnemű. És aztán kezdődött a várakozás, ugyanis Tócsáékat egy teljesen más bevásárlóközponthoz vitték, valahová a külvárosba. Szóval míg megérkeztek, úgy döntöttünk hogy körbenézünk az üzletben. Nagyon olcsó, és ráadásul finom fagyit vettünk 6 csomagos kiszerelésben, szóval volt mivel lefoglalni magunkat a várakozás ideje alatt.

Időközben Yvették és Zoliék is megjelentek, és úgy tűnik hogy az Atac nagyon vonzza a kolozsváriakat, mert megérkezett a buszról egy másik társaság is Jutkával az élen. Így már nagyobb csapatba verődve indultunk strandolni, miután egyesek beszereztek egy adag eredetileg kutyajátéknak szánt műanyagcsirkét.

A Clunyben levő strand furcsasága, hogy nemtudni milyen okból a srácokat csak klasszikus fürdőgatyában engedik be a medencébe. Így, akinek nem volt ilyen szerelése, kénytelen volt bérelni, aki meg nem, bízott abban hogy beengedik saját fürdőnadrágjában is.

Egy adag finom penészes sajból álló kajálás után bevetettük magunkat a vízbe, ahol a csirkék rendeltetése is kiderült. Ha már egyszer a Hójában egy kiránduláson labda helyett fonalgomolyagot használtunk, akkor miért ne használjuk itt erre a csirkéket? Szóval ezennel kezdetét vette a csirkés vízijáték, ami nagy sikernek örvendett. Kis napozgatás, meg egy csődbe ment maffiázós terv után újból lubickolás következett, majd büszkén mondhatom, hogy Tócsa noszogatásainak engedve hősiesen leugrottam a medence melletti emelvény legalacsonyabb fokáról:D

Ezek után visszaindultunk, hát hova máshova, mint az Atac felé, ahol újból bevásároltunk. Kis nehézségek után megtaláltuk a főutat, ahová jó szokásunkhoz híven kiálltunk stoppolni, majd rövid várakozás után újból autóban ültünk, de ezúttal szótlanul, mert sofőrunk egy árva hangot sem tudott angolul. Pár sikertelen makogás és mutogatás után úgy döntöttünk hatásosabb, ha csendben folytatjuk az utat:)

Na, és akkor jöjjenek a többiek Clunys élményei. Andika, te következel!

Csilla meg Katibogár nem akartak meglógni az utolsó napi munkáról, így Ádám meg én megvártuk őket(ahogy már Roni is elmondta :) ). Persze mi is eltöltöttük a délelöttöt hasznos munkával :P a tópartján, meg erre arra :D. Oszt 1kor megebédeltünk és 2re kimentünk a buszhoz, ami bevitt minket Clunybe. Nah de ez a busz se siettette magát, mert amíg felmásztak az emberkék csupán háromnegyed óra telt el...és Clunybe az út kábé 15 perc volt, szal....:D. Nah de elértünk oda is :D. Elkezdtünk sétálgatni, hát az első akit megláttunk egy kissé idétlen bohóc volt, aki a WC papírokat ejtegette jobbra balra a járdán....na de a kisgyerekek nagyon elvezték :)).

Így nézett ki:

Tovább sétálgatva Ádám meglátott egy feliratot egy üzleten amivel muszáj volt fotó készüljön:

nem tudom, de Taizé utolsó napjaiban nagyon közkedvelt lett a fiúk szótárában ez a név, különbözö ragozások formájában :D...tehát muszáj volt megörökíteni, nehogy elfelejtsék ;)). Itt ki kell egészítsem a dolgokat. Az ajtón az volt írva, hogy Patrick Pinard. De mivel a fiaink olyanok, hogy nekik mindenről csak AZ jut eszükbe, Ádámból is kitört a kreativitás, odaállt gyorsan, eltakarva az rd végződést, majd boldogan várta, hogy felvillanjon a vaku. :D

Ha már bementünk Clunybe, menjünk be vásárolni a híres bevásárlóközpontba, az ATAC-ba :D. Vásároltunk egy-két dolgot a familynek meg persze magunknak is. Egy érdekes dolog történt itt Csillával, amit nem lehet innen kifelejteni ;)). Csilla is meg én is vettünk egy-egy üveg bort itthonra, és hát a kasszához érve külön fizettünk. A kasszás néni szép mosolyogva ideadta nekem a számlámat, kifizettem, következett Csilla. Hát mikor az üveg bort kellett volna bevezesse, ránézett szépen és *Identity Card, please!*....hát én ránéztem a kasszásnőre, elkezdtem kacagni, az csúnyán megnézett, aztán Csilla is előkotorta a személyiét...de a kasszás néni sehogy se akarta elhinni, hogy Csillus már pár éve betöltötte a 18at, és szinte bor nélkül távozott az üzletből. Nah de nagy nehezen rájött a nénike, hogy jééé télleg Csilla már 20 éves, és odaadta neki az üveg bort. Nem értem ezeket a franciákat...nem az, hogy angolul nem képesek megszólalni, de még franciául sem tudnak olvasni, mikor a személyiben franciául is le van fordítva minden....Még ilyet...

Nah de haladjunk tovább. A bor mellett Csilla meg Kati vásároltak egy penészes sajtot is amit fel is zabáltak perceken belül :D:

Miután városnézés megvolt, vásárlás is és az ezzel felmerülő gondok, meg a kajálás...gondoltuk ideje lenne visszamenni Taizébe, hogy ne késsük le a vacsorát. A buszig még volt kis idő, hát gondoltuk kipróbáljuk a külföldi stoppolást, ha már itthon ugyse végzünk ilyen műveleteket :D:D. Kati meg Csilla ki is álltak az út szélére, kb így:

de nem nagyon volt kapás. Közbe Ádám mindenképp a háttérben levő lóval akart fényképet, oszt meglett az is :D:

De amíg mi idétlenkedtünk a lóval meg a fényképezéssel, hát biza egy autó is megállt, felvett minket és ha nem csal az emlékezetem 6ra benn is voltunk TZ-ben :D.  

És mire Taizébe visszaértünk, kitették azokat a táblákat, amiket én szívből utálok látni, és borzasztóan lehangolóak.

Ez, mint láthatjátok, arról szól, hogy 11:30ig húzzunk el onnan ahol voltunk, hogy jöhessenek az új emberkék, akik a következő héten fognak Taizé életében részt venni.

Megpróbáltunk nem gondolni többet erre a táblára, hanem élvezni akartuk utolsó esténket. Vacsora után mindenki igyekezett a templomba tömörülni, mert az utolsó esti ima a legkülönlegesebb. Mindenki kap egy gyertyát a templomba bemenet, amivel aztán - a húsvéti szertartást felelevenítve - a fény terjedését valósítják meg. Azonkívül, hogy ez a szombat esti ima önmagában különleges, mi még egy testvérré avatást is kifogtunk, ami nagyon ritka. Sajnos nem mindegyikünk jutott be a templomba, mivel a táborban túl sokan voltunk, és a templom tele volt már, mire odaértünk. Katival ezért úgy döntöttünk, hogy a templompótló sátorból követjük végig az eseményeket, míg a többiek a nyitott templomajtók bejáratából lesték, mi történik. Annak ellenére, hogy a templomban tilos fényképezni, Misi megörökítette azt a pillanatot mikor többezer gyertyaláng fénye világít.

A templompótló sátorban is hasonló hangulat uralkodott egészen addig míg a Kati mellett üldögélő lány haja titokzatos módon lángolni kezdett. Mivel sem Kati, sem a lány nem figyeltek oda, nem tudni pontosan, melyikük hibájából tört ki a "tűzvész" ;)) mindesetre Kati mindent tagad. :D A lényeg az, hogy a tűz csak úgy futott felfele a lány haján, Katival meg fújni kezdték, hátha az segít. És segített is. A lány ezután félig leégett hajával, meg persze barátnőjével távozott, körülöttünk meg mindenki Katit nézegette, nem túlzott bizalommal. Egyik fiú mögöttem meg is kérdezte, hogy Kati volt-e a tettes. Én azt válaszoltam, nem, de ettől a ponttól kezdve úgy éreztem, lehet nem ártana kisurranni a "gyertya-reflektor fényből" a sötétségbe. :D

Templom után jött az a pillanat mikor minden ismerőssel összefutva gyorsan emailt cseréltek az emberkék, meg fényképeződtek egy sort, majd ezt is befejezve, mindenki az Oyakba készült, kiélvezni az utolsó estét, amilyenben, hát feltehetőleg egy kerek évig nem lesz részünk.

Oyakba menet előkerültek az eddig őrizgetett, Fanta illetve Cola nevű, édes és finom nedűk, melyeket mindenki nagy örömmel iszogatott és szorongatott. Eme üvegek úgy jártak körbe, mint a békepipák. Míg a lányoknak a Cola ízlett jobban, a fiúk a Fantát értékelték többre. :D

Hiába várta Kati türelmetlenül, hogy ő fogja megkapni Ronitól az üveget, Roni engem választott. :D

*Kati, azonnal adom, csak előbb egy fénykép.. Oké?*

Közben a fiúk is hűségesen fényképeződtek a Fantásüveggel.

Eme felfrissülés után úgy döntöttünk, ideje csatlakozni az Oyakban folyó bulihoz. Nem sokkal később már ott is voltunk, és egy új játékot találtunk ki. :P

Najó, igazából nem tudom, miért csináltuk ezt, úgyhogy aki emlékszik, egészítse itt ki. :D

Sajnos én(Kati) kimaradtam ebből az érdekesnek bizonyuló játékból, amely látszólag abból állt, hogy egymás orrát fogjátok :P. De szerintem ez a játék arról szólt, hogy amíg fogjátok egymás orrát, addig nem tudtok inni, és több Cola meg Fanta marad meg a többiek részére. Felhívnám a figyelmet arra, hogy Andi meg Robi kimaradtak ebből a játékból, aminek megvoltak a szórakoztató következményei, de erről majd később…

A kisebbik sátornál vártuk a beígért magyar bulit. Közben Misi úgy döntött, ráveszi a lányokat, hogy kóstolják meg a Fantát.

*Na lányok? Ki kezdi? ;)* - ááá én mégis maradok a Colanál :D

Megunva a várakozást a magyar bulira, egy csoport emberke valami érdekes játékba kezdett, amihez Péter és Robi is egyből csatlakozott.

Úgy vettem ki, a játéknak az a lényege, hogy néhány emberke körbeáll, és összedugva fejüket, jó erősen megkapaszkodnak egymásban. Kívülálló emberkék nekifutnak, felugranak erre az ember-félgömbre, átbukfenceznek rajtuk, majd a másik oldalon, valakinek a derekába kapaszkodva, fejükkel annak az illetőnek a fenekében, hídban landolnak. Ez addig tart, míg minden ember fenekében van már valaki, vagy amíg a kupac össze nem dől. Értelmes, ugye?

Egyik körben épp Robi következett hogy felugorjon a kupacra, de a lendület túl nagy volt, így átesett rajtuk, mint a kutya a kerítésen :D. De meg kell hagyni, hogy annak ellenére Robi nagyon élvezte :)).

Ezt látva, Ádám csak a fejét fogta :D

Közben a jókedv egyre nagyobb volt, az emberkék meg egyre felszabadultabbak. Ezt az alábbi képek illusztrálják. :D

*Ugye milyen fincsi az az Eau de Source, Katibogár?* :D

Ne félj Katibogár, mert senki nem fogja elvenni tőled azt az üveget...nem kell úgy szorongatni :P.

Közben Tócsa azt tesztelte, hogy ha véletlenül bokasérülést szenvedne, Roni képes lenne-e elszállítani őt a sátráig. :D

Amint látjátok, Roni kiállta a próbát. :D Csak azt nem tudom, Yvette épp hol volt. :P Miután pedig Tócsa megunta Roni gerinc-ellenállóképességének tesztelését, úgy döntött, megkóstolja a lábszáramat.

Nemtom, hogy ízletesnek találta-e, de szerintem a Fanta finomabb. :D

No, és így nézünk ki, ha összedugjuk a fejünket. :)

Észre sem vettük, hogy eltelt az idő, és hogy elfogytak a mindenféle finom innivalók, de lényeg, hogy fél 12 lett, az éjjeli welcomeosok meg elindultak népet aludni terelni. A sátorok megtalálása egymás támogatásával sikerült is.

Mint azt látjátok, a jókedv naggyon nagy volt, Andi meg úgy érezte, ez az este nem lesz teljes, ha nem kapja elő énekesnői tehetségét, így hát felnézve a csillagokra, rázendített egy ismert Republik dalra, mely a következőképpen szól:

"Csillagokk.. Csillagokk.."

Sőt, ennek a dalnak még folytatása is van, de úgy tűnik, Andinak ez volt a kedvenc része, mert nem volt hajlandó egyebet is énekelni. És hogy egyedi legyen, a k hangokat csuklás-szerűen kihangsúlyozta. Robinak nagyon megtetszett ez az éneklésdolog, úgyhogy kötelességének érezte csatlakozni. Mivel ő sem akart egyebet énekelni, a meglévő szöveget úgy osztották fel, hogy az első csillagot, csuklással megtüzdelve Andi énekelte el, Robi pedig Andit felváltva, a második csillagot és csuklást vállalta be. Mikor ennek vége volt, újrakezdték. Dalolásuk olyan emlékezetessé tette az esténket, hogy ez adta az ihletet blogunk nevéhez. Pontosabban.. annyira emlékezetessé tette, hogy Kati, Roni és Misi, megelégelve az éjszakai kórust, fektetési akcióba fogtak. Ennek részleteit ők jobban el tudják újságolni, én csak annyit tudok, hogy sok időbe telt. ;)) Látod, Kati.. Ha befogtad volna az orrukat még idejében, nem kellett volna fektetéssel eltölteni a preciouss alvási időt...

Másnap reggel, kevés alvás után, fáradtan, és innivalótúladagolás érzésével :P ébredtünk. Azt se tudtuk, mihez kapjunk, mert reggeli, csomagolás, sátorleszedés, és hurcolkodás várt ránk, mivel a buszunk 10kor érkezett értünk, hozva a következő kolozsvári csoportot. A csomagolás nem ment túl könnyen, mert mindenkinek minden cucca minden sátorban előfordult. És ráadásul be is kellett osztani, mert nem lehetett egyszerre mindenki ugyanabban a sátorban, hogy saját holmii után kotorásszon.

Például a borok, amit Andival vettünk, azaz én majdnem nem vettem, valamilyen oknál fogva Ádám sátrából kerültek elő. Persze nem sokáig élvezték a napsütést, gyorsan meghúzódtak Andi bőröndjében, nehogy kiderüljön, miket tartunk mi a sátrainkban, míg egyes ázsiai országok nélkülöznek. :P

Mielőtt összepakoltuk volna a sátrainkat, eszünkbe jutott, hogy meg kell ismételni a tavalyi hagyományt, azaz Tócsával fényképet készíteni a sátra előtt. Tavaly csak ketten voltunk Katival, de Tócsa hatása olyan erős, hogy évről évre egyre több nő veszi körül. Így idén már négy csajjal álldogált büszkén a sátra előtt.

A sátor már ki sem látszik. :D

Ezután gyorsan összepakoltuk a sátrainkat, majd, mint valami málhás szamarak, nekiláttunk a csomaghurcolásnak. A busz közben megjelent, az új csoport lepakolt, mi felpakoltunk, felszálltunk, és.. byebye Taizé.. see ya.. maybe next year.. :(