Kb. 2 óra múlva meg is érkeztünk a kikötőbe..

Itt Jutka bejelentette, hogy csak 2 óra múlva van a hajó, úgyhogy addig lehet menni zuhanyozni. Elvileg a zuhanyzás úgy zajlik civilizáltéknál akik kevesen vannak, hogy kifizetsz egy összeget, otthagysz személyit vagy bankkártyát biztosítéknak, és így elviheted a zuhanyzó kulcsát. Mikor pedig végeztél, visszaviszed, visszakapod az otthagyott személyit/bankkártyát, és jöhet a következő. Mivel mi sokan voltunk, zuhanyzó pedig csak három, kivettük mindháromnak a kulcsát, majd négyesével tömörültünk be, így érve el, hogy méghamarabb kerüljön mindenki sorra. Kati és Roni bennvoltak az egyik zuhanyzóban, és mikor mi Andival bementünk, a lányok épp azon röhögtek, hogy a plafonról lógott két vékony cérna, egy-egy kis karikával a végükön. Egyik fehér volt, a másik pedig piros. Kati pedig egyből rávágta a rendeltetésüket.. Ezekkel biztos jól lehet tornászni. Andi viszont a tettek embere, odalépett, és meghúzta a fehér cérnát. Egyből sötét lett. Röhögés.. No a fehérnek máris kiderítettük a rendeltetését. Újra meghúzta, és lőn világosság. Na de akkor lássuk mire jó a piros.. Meghúzta.. és egy sziréna, valami borzalmas hangon elkezdett szólni. Namondom.. szépen vagyunk.. Mi itt félmeztelenül, aztán mingyár ránktörnek valami fegyveres őrök.. Andi közben.. nem tudom pontosan milyen meggondolásból.. de a fehéret újból meghúzta, így mostmár sötétből hallgattuk a sziréna hangját. :))) Röhögés.. No de mi legyen most, ez így csak nem maradhat.. hogy a kikötőt szirénahang üli meg, mert Andinak piros cérna huzigálhatnékja volt. Katiék leléptek, hogy őket ne érje a fegyveres őrök haragja.. Én meg rávettem Andit, hogy keressen már valakit, és szóljon hogy véletlenül meghúzta. Kis idő múlva elő is került egy csajjal, aki vigyorogva megnyomta az elrejtett kis Reset gombot.. attól kezdve csend én nyugalom uralkodott, és mi is kimoshattuk végre a napos tengeri sót a hajunkból. :D

Tisztán és izgalmakkal telítve kerültünk fel újra a hajóra, és úgy döntöttünk, ezúttal nem megyünk ki a fedélzetre, mert ki tudja, mikor látunk mi még zuhanyzót, inkább a vendéglő nyújtotta kényelmeket élveztük. Néhányan úgy döntöttünk, fish&chipset fogunk vacsorázni, ha már Angliában vagyunk, Katiék viszont egy nagy tál rizses, szószos csirkehusi mellett döntöttek.

Mint látjátok.. mindenki rág..

Nem sokáig volt boldog a társaságnak az a része aki a rizses csirkét választotta.. pontosabban Kati, Roni, Péter és Robi, ugyanis a szósz leírhatatlanul csípősnek bizonyult, így aztán hol lángot fújtak, hol pedig könnyeiket törölgették. A kajájuk így nézett ki... A csípősség előnye az volt, hogy komolyan lefoglaltuk magunkat a teljes hajóút ideje alatt, míg a többiek pár perc alatt végeztek a kajával, mi kénytelenek voltunk szinte minden kis rizsszemet egyenként megízlelni. Élőben azért kicsit jobban nézett ki:)) De finom volt na... :P

Itt Péter barátunk még hősiesen bírta a chili okozta megpróbáltatásokat...

Kati már kevésbé...

Itt meg már mindenki jóllakva vigyorgott...

Andi pedig úgy érezte, most vagy soha, megszabadul a sok aprópénzétől. Azt vallotta, nem lesz szüksége fontokra a jövőben. :P Így hát nekifogott megszámolni vagyonát.

Majd azon kezdett gondolkozni, mire költhetné el. Kis idő múlva felfedezett egy édességautomatát a hajón, így minden vagyonát gumimacikra és -kígyókra költötte, amiket aztán a fél busz evett két napon át. :P :D

A buszra visszakerülve Roninak volt energiája még hülyéskedni egy keveset...

...majd ezt követően mindenki véglegesen kidőlt.